Nem szúrtam ki magammal, s talán a környezetemmel sem, mikor kaktuszgyűjtésre – önsanyargató, szurkapiszkálódó növénybabusgatásra – szántam el magam. Ezekkel a növényekkel ugyanis „kesztyűs kézzel” kell bánni, mert minden figyelmetlenséget „megtorolnak”. Nem hiszem, hogy van olyan kaktuszkedvelő, aki még nem tapasztalta meg a nemkívánatos akupunktúrát! Vigasztalásul szoktam mondani a kárvallottaknak, hogy a kaktusz nem szúr,
csak visszaszúr! De “pontosan” mivel is szúr vissza? Tövissel? Tüskével?
A kaktuszgyűjtés kezdetén igyekeztem alapvető elméleti ismeretekre szert tenni. Ennek érdekében szakkönyveket, szakmai tájékoztatókat, szakcikkeket olvastam, szakmai előadásokra látogattam el. Szemet szúrt, hogy egyre gyakrabban találkozom a címben említett két különböző fogalommal egy és ugyanazon növénycsalád szúrós szervének megnevezésére. Konkrétan a kaktuszok felületét „beborító” feltűnő és látványos „ékkészletet” tövisnek is tüskének is titulálják. Bökte a bőrömet a gyakori fogalomcsere, a szakmai tévedés vagy a felületesség, a bizonytalanság életben tartása, az amúgy is rengeteg kétellyel küszködő, viszonylag fiatal kaktusztudományban.
A magyar nyelv rendkívül szép! Árnyalt, kifinomult, választékos és találó szavakkal, fogalmakkal beszélhető és írható. (Pl. a helyzetváltoztatás kifejezésére több mint 400 szavunk van!) Ha van lehetőségünk a két fogalom elkülönítésére, célszerű és helyes alkalmazására írásban és szóban is, akkor bátran és következetesen tegyük is meg!
Tövis, tüske. Két különböző hangalakú szó, tehát nyilvánvalóan eltérő lehet a jelentésük is, de valójában mit is jelentenek? Ennek felkutatásához szinte mindent tűvé tettem. Lássuk hát a grammatika és a botanika állásfoglalását!
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint (VI. kötet 800. és 865. o. 1980. 3. kiadás):
tövis (Növ) szúrós hegyű kemény képződménnyé átalakult szár, levél vagy gyökér.
tüske (Növ) a szár vagy a levél felületének (bőrszövetének vagy a bőrszövet alatti szövetének) könnyen leválasztható szúrós hegyű képződménnyé átalakult része.
Az Új Magyar Lexikon szerint (6. kötet 495. és 531.o. 1962. 6. kiadás):
tövis: növények módosult hajtása, a szár vagy az oldalhajtások tenyészőkúpjának fokozatos működéscsökkenése útján jön létre. Sejtjei megnyúltak, erősen megvastagodott falúak. Megkülönböztetnek ágtövist (kökény), levélketövist (sóskaborbolya), pálhatövist (akác) stb. Egyes trópusi növényeken a gyökér módosul tövissé.
tüske: egyes növények (pl. rózsa) bőrszöveti és alapszöveti sejtjeiből képződő, könnyen leválasztható, szúrós hegyű felületi képződmény.
Rudolf Šubik – Libor Kunte: Kaktuszok Enciklopédiája c. könyvből idézet a 8. oldalról (magyar nyelven 2004-ben jelent meg):
A tövis módosult szerv – kaktusz esetében módosult levél; mivel pontosan definiálva a tüske csak a bőrszövet kiemelkedése vagy félbőrszöveti képződmény (például a rózsának tüskéje van, annak ellenére, hogy szárát általában tövisesnek nevezik!).
Dr. Nemes Lajos – Szabó Dezső: Kaktuszok c. k
önyv 27. o. (1981.) “A levél és módosulásai: a tövisek” fejezetben a Szerzők igen szakszerűen kifejtik a kaktusztövisek teljes funkcióját. Részlet a leírásból:
„A tövis a növény védelmét (is) szolgáló módosult hajtás, rendszerint szúrós, merev képlet. Hosszú ideig a szakemberek között is vitatott volt a kaktuszok szúrós szerveinek fogalma, egyesek tüskének, mások tövisnek tartották ezeket.”
Terry Hewitt magyarul is megjelent Kaktuszok és pozsgások c. könyvéből (12. o.) idézek töviről hegyire „Tüskék és tövisek” kaktuszokra vonatkozó írásból:
„A tüskék a bőrszövetek képződményei, a tövisek felépítésében viszont minden növényi szövet részt vesz. Szinte az összes kaktusznak és a legtöbb pozsgásnövénynek tövisei vannak, amelyek rendszerint a levél módosulatai. A kaktuszok tövisei az areolában fejlődnek, így könnyen azonosíthatók.
”Ez már döfi! Kell-e a polémia eldöntéséhez ékesebb bizonyíték? Az AREOLA eredeti latin jelentése: folt, udvar, ebben az értelemben pedig TÖVISPÁRNA (és nem tüskepárna!). Esetleg „üres” a párna és akkor tövistelen. A feltűnően dekoratív tövisek sokasága, összessége, a gyakran látványos töviskorona pedig a tövisezettség, ami nem módosulhat csak úgy tüskézettségre, mert nem a bőrszövetének vagy a bőrszövet alatti szövetének átalakult része. Ha ezek után is lesznek kaktuszkedvelők, akik sündisznóállással és tíz körömmel védik a tüskét a tövissel szemben, ne illessenek szúrós tekintettel, hiszen én sem szúrós hangulatban ragadtam tollat illetve billentyűzetet, és csak a kaktuszokkal kapcsolatosan használtam tövises szavakat. Csupán célul tűztem ki, hogy ne legyen kétség – sőt, inkább egység – a kaktusztövist illetően. Lehet, hogy egyszer majd az ismert közmondásunk így módosul: „Nincsen rózsa tüske nélkül.
”Bennem meg csak akkor nem lesz tüske, ha a kaktuszok vonatkozásában csak a tövis marad!
Természetesen nem jelenthető ki kategorikusan, hogy a kaktuszokon kizárólag tövisek képződnek. Az igen, hogy döntően és jellemzően tövisek! Levelek (Opuntia subulata subsp. subulata), apróbb töviscsomók (microdaysis) (Opuntia basilaris, O. microdasys, O. rufida) gyapjas areolák (Lophophora williamsii), hüvelytokos tövisek (Cylindropuntia fajok), sörték, cephaliumok (Melocactus fajok), pseudocephaliumok (Espostoa fajok), felületi barázdák (Coryphantha fajok), göcsörtös-ráncos-redős bőrfelületek (Ariocarpus fissuratus), filces, gyapjas, nemezes, szőrös, szöszös és egyéb epidermiszfüggelékek (Astrophytum fajok), méztermelő mirigyek (Ferocactus, Sclerocactus fajok) is találhatók egyes taxonokon. Ez mind-mind az evolúció eredménye a túlélés biztosítására.
Végezetül ki kell böknöm, nem szúrunk ki magunkkal, ha a végső konklúzió ezek után az, hogy a kaktuszok túlnyomó faja szúrós, de nem tüskés, hanem TÖVISES növény!
Írta: Kiss Csaba
Kaktusz-Világ 2004
Kaktuszkör-kép V.