Jelenleg 26 szakcikk van az adatbázisunkban.

A 8. hónap a meteorológiai nyár utolsó hava. Nappal hasonló meleg van, mint júliusban, legfeljebb az éjszakák hűvösebbek árnyalatnyival. A sűrű, hosszantartó felhős ég és a csapadék elég ritka,

Az év 7., egyben a nyár 2. hónapjával kezdődik az esztendő II. fele. Ez a legmelegebb hónap, és a nappalok ilyenkor a leghosszabbak. Felhőmentes időben közel 17 órán át „Tüzesen süt le a nyári nap sugára…”.

Az év 6. és legmelegebb időszaka, a nyár 1. hava, annak ellenére, hogy a meteorológiai nyár kezdete csak június 21-re esik, vagyis

Az év 5. és a tavasz utolsó hónapja, de egyben a legszebb is, mivel ez az aktív növekedés és virágzás időszaka a legtöbb kaktusznál.

A tavasz II. (az év 4.), de még szeszélyes havában, ha jobban körülnézünk szúrós kedvenceink között, mind több növényen figyelhetünk meg egyre több bimbót,

Na, végre tavasz van! A februárban bimbós növényeink az egyre erősödő nap hatására a 3. hónapban kibonthatják első idei virágaikat.

Az év 2. hónapja nem túl egyszerű feladat a kezdő kaktuszgyűjtőknek, mert minden nap "üvegház közelben" kell tartózkodnunk. A felhők mögül előbújó nap idő előtt növekedésre késztetheti kaktuszainkat.

Az esztendő 1. hónapja a legtöbb gyűjtő életében a nyugalom hava marad, hiszen növényeink “téli álmot alszanak”, pihennek. Kevés kivétel azonban most is akad.

Az év utolsó (12.) és a tél első hava a legtöbb gyűjtőnek az egyik legnyugalmasabb hónap. Hogy miért? Mert a növények nagy részét ilyenkor már nem kell öntözni, tápoldatozni, gyomlálni, átültetni.

Az év 11., utolsó előtti hónapja – ami az ősz vége is egyben – szintén kaktuszaink nyugalmának előkészítéséről szól. Most már bármelyik napon lehet komolyabb fagy, így kedvenceinknek “menetkésznek” kell lenniük, hogy bármikor kényelmesen bepakolhassuk az előkészített védettebb helyre (ha nem vittük be korábban).

A 10. hónap a nyugalmi időszak kezdetét jelenti legtöbb kaktuszunk és egyéb pozsgásunk számára. Általában az október eléggé csapadékos, igaz, ez ősz derekán nem meglepő. Éppen ezért kaktuszainkat védjük az ilyenkor már “felesleges” és gyakori csapadéktól. A most érkező nedvesség már nem szolgálna előnyükre. Eljött a nyugalmi időszak kezdete.

“Még nyílnak a völgyben a kerti virágok” az év 9. havában – és néhány kaktuszfaj is virágzik, de lassan készülhetünk pozsgásaink téli elszállásolására. Időben elő kell készíteni a teleltető helyet, hogyha hidegre fordulna az időjárás, ez ne okozzon problémát.

Életünk minden egyes szakaszát átjárja a kíváncsiság és az új lehetőségek keresése, kipróbálása. Nem az a fontos, hogy kisebbet, gyorsabbat, nehezebbet, vagy akár veszélyesebbet akarunk, a lényeg a megszokások megváltoztatása, mely a múló idő egyik izgalmas mellékhatása.

Növényeink öntözése – az anyagi kihatásán túl –- sokszor körülményes, időigényes és fárasztó munka. Ez alól a kaktuszok sem kivételek, még akkor sem, ha kevesebb vizet és azt kevesebb alkalommal igénylik. A növények állapota sokszor nem tűr több öntözési halogatást, ezért még akkor is el kell végeznünk ezt a számukra már nem elodázható feladatot, ha lenne más halaszthatatlan, fontos dolgunk. Az elhivatott kaktuszgyűjtőnek ezzel a vállalt kötelezettségével tisztában kell lennie. Minél nagyobb a gyűjtemény, ez a feladat is egyre nagyobb lesz. Egy bizonyos gyűjteménynagyság (kb. 1-2000 db) után nélkülözhetetlenné válik egy munkát és időt kímélő korszerű öntözési megoldás.

A kaktuszos fórumokat nézve, az utóbbi pár évben egyre több felhasználó tett szert nem csak szép növényekre, hanem jó kategóriába sorolható fényképezőgépekre is. Innen támadt az a gondolatom, hogy a közel 10 éves fotózási tapasztalataimat megosztom a kaktuszbarátokkal, egy szakmai zsargontól mentes leírásban. Könnyen lehet, hogy a többségnek már nem fog (annyi) újdonságot hordozni az írásom, de ha csak egy jó tipphez is jutnak, már megérte. A kaktuszfotózással most ismerkedőknek pedig a következő sorokkal egy időutazást kínálok a jövőbe. A cikk elolvasása után 8 évnyi tapasztalattal lesznek gazdagabbak, nem lesz szükség hosszas kísérletezéseke, megoldáskeresésre. Lássunk is neki!

Nem hónapfüggő általános tennivalók 20 pontban.

Ezt majd trükközni kell a Bővebben >>> technikával.

Friedrich Ritter
(1898-1989)

Friedrich Ritter német terepkutató, kaktuszgyűjtő -fajleíró és -rendszerező valamint üzletember, a XX. század egyik legsikeresebb - ha nem a legsikeresebb - kaktuszfelkutatója 20 éve, 1989. április 9-én halt meg. A kiemelkedő képességű kutató és a nagy utazó emlékét felidézve meg kell említenünk azt is, hogy pontosan rá egy hónapra ünnepelheti az egész kaktuszos társadalom a születésnapjának - 1898. május 09. – a 111. évfordulóját. Sajnos sem a haláláról, sem a születésének a centenáriumáról nem emlékezett meg az akkor nehéz időket élő kiadványunk. Ezután bízvást remélhetjük, hogy Ritter életrajzának e két meghatározó dátuma minden kaktuszkedvelő emlékezetében - többek között a Kaktusz-Világ segítségével is - megmarad.


200 éve született
CHARLES ROBERT DARWIN
(1809-1882)

Shrewsbury, egy nyugat-angliai kisváros, ahol 200 évvel ezelőtt, 1809. február 12-én először látta meg a napvilágot Charles Robert DARWIN, a világszerte közismert természettudós, a modern biológia egyik legjelentősebb alakja, és a korszerű származástani elmélet megteremtője.

     A címben foglalt (szak)kifejezések igen gyakran előfordulhatnak, ha valamelyik növényről - esetünkben a kaktuszokról és egyéb pozsgásokról – esik szó, vagy ha szaklapokban növényleírás, növényismertető, illetve a növényekkel kapcsolatos ismeretterjesztő vagy más jellegű írás, kép jelenik meg bárhol, bármilyen formában. Ezek a fogalmak nemcsak alaktanilag, hanem jelentésükben is különbözőek, noha néha egymás szinonimái is lehetnek. (A szinonima azt jelenti, hogy rokon értelmű, hasonló jelentésű, vagyis mégsem teljesen egyenértékű!) Így van ez jól, hiszen a gazdag szókészlettel rendelkező nyelvek a közel hasonló tárgyakra, fogalmakra árnyalatnyi eltérésű, vagy éppen ellenkezőleg, markánsan különböző szavakat, kifejezéseket alkottak, akárcsak a magyar nyelv is, amely szintén a leggazdagabb szókincsű nyelvek közé tartozik.

Három különböző kaktuszgyümölcsöt szeretnék bemutatni a saját tapasztalatom alapján.
Az Echinocereus viereckii subsp. morricallii, a Hylocereus trigonus, és az Opuntia ficus-indica ehető terméseit.

     A gyümölcs nem botanikai fogalom, csak az emberi fogyasztásra alkalmas lédús terméseket nevezzük gyümölcsnek.
A kaktuszok sokmagvú, húsos bogyó formájú áltermése a magházból alakul ki. A termések igen változatosak. Sok faj termését is, akár magát a kaktuszt, védő tövispárna borítja, de pl. a csupaszkelyhű (Gymnocalycium) nemzetség fajai nem tartoznak ide. A gömbölyded, tojásdad vagy bunkó alakú termések közül egyesek a kaktuszban rejtve fejlődnek (Obregonia denegrii, Melocactus-fajok) vagy alig látszanak ki, mások épp feltűnőek, fehérek, élénk narancssárgák vagy pirosak és tyúktojásál nagyobbra is megnőhetnek. Éretten többségük felhasad (alapja vagy oldala felnyílik), de némelyek zártan esnek le. Egyes fajok termése beszárad, a héj szétmállik, és a magok szabaddá válva fejlődésnek indulhatnak.

A Madagaszkár déli és nyugati részéről származó palackmeténg erős testalkatú, faszerű, évelő pozsgásnövény, de törzse nem ágazik el, hanem a... Tovább>>

A kaktuszok átültetéséhez, a szokásos általános virágfölhöz képest egy speciális, az eredeti élőhelynek leginkább megfelelő talajkeverékre van szükség. Ezt az igényt jól megközelítő ültetőközeg kertészetekben nagyon kis kiszerelésben (1–2–5 kg) megvásárolható, de gazdaságosabb, ha házilagosan készítjük el. Az elkészítése nem bonyolult, minden kezdő kaktuszgyűjtő bátran és sikerrel megteheti.

Amerika felfedezése, majd meghódítása után az új, ismeretlen gazdasági és dísznövények is hamarosan elterjedtek Európában. Különleges, bizarr és változatos formájukkal a tehetősebb díszkertek új lakói lettek a kaktuszok is. Eleinte gondozási tapasztalat híján hamarosan elpusztultak. Az eredeti élőhelyek tanulmányozásával, sok-sok kudarc után idővel megoldották a kultúrában történő életben maradásukat, így gyors elterjedésüknek és népszerűségüknek nem volt akadálya.

     Nem szúrtam ki magammal, s talán a környezetemmel sem, mikor kaktuszgyűjtésre – önsanyargató, szurkapiszkálódó növénybabusgatásra – szántam el magam. Ezekkel a növényekkel ugyanis „kesztyűs kézzel” kell bánni, mert minden figyelmetlenséget „megtorolnak”. Nem hiszem, hogy van olyan kaktuszkedvelő, aki még nem tapasztalta meg a nemkívánatos akupunktúrát! Vigasztalásul szoktam mondani a kárvallottaknak, hogy a kaktusz nem szúr,
csak visszaszúr! De “pontosan” mivel is szúr vissza? Tövissel? Tüskével?