Amerika felfedezése, majd meghódítása után az új, ismeretlen gazdasági és dísznövények is hamarosan elterjedtek Európában. Különleges, bizarr és változatos formájukkal a tehetősebb díszkertek új lakói lettek a kaktuszok is. Eleinte gondozási tapasztalat híján hamarosan elpusztultak. Az eredeti élőhelyek tanulmányozásával, sok-sok kudarc után idővel megoldották a kultúrában történő életben maradásukat, így gyors elterjedésüknek és népszerűségüknek nem volt akadálya.
A kaktuszok családjába tartozó minden taxon kivétel nélkül pozsgás (szukkulens) növény. Ez azt jelenti, hogy a növény valamelyik testrészében (gyökér, szár, levél) képes annyi folyadékot tárolni, hogy az újabb esőzésekig ebből tudja fedezni az életfolyamataihoz szükséges vizet. A kaktuszok nem szeretik a szárazságot, hanem eltűrik!
A kaktuszok évelő pozsgásnövények, ami azt jelenti, hogy hosszú évekig is elélnek megfelelő gondoskodás mellett. Általában sok melegre, napfényre, oxigénre és vízre van szükségük, tápanyagra viszonylag kevésbé. Vannak fagytűrő (száraz körülmények között akár –20 °C-ot is elviselő) és télálló (természetes téli időjárást – esőt, havat, jeget, nagy hideget is kibíró) fajok is, de döntő többségük nem viseli el még nagyon rövid ideig sem a fagypont alatti hőmérsékletet. Ez utóbbi csoportba tartozók üvegházi vagy szobában történő nevelésével foglalkozunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a kaktuszok nem szobanövények, de némelyek több gondoskodás mellett így is tarthatók.
A kaktuszok életciklusa két fő részre osztható. Az egyik a tenyészidőszak, amikor elegendő a napfényes órák száma, megfelelő a hőmérséklet és a kellő mennyiségű csapadék hozzájutása révén virágoznak, növekednek (víztározó képességüket növelik) és termést hoznak, sarjakat nevelnek. A másik, amikor ezek a feltételek minimálisra csökkennek és vegetálnak – ez általában a hűvös időszak, a tél beköszöntét jelenti. Ebben az időszakban pihennek, felfüggesztik az intenzív élettevékenységüket, mintegy átvészelik a kedvezőtlen életfeltételeket. A folyadékfelvétel szünetel, a folyadékfelhasználás pedig elenyésző, a növekedés folyamata leáll, virágzás nem történik, viszont a tavaszi virágzáshoz szükséges életfolyamatok láthatatlanul erőteljessé válnak. Tehát a pihenési, telelési időszak (minimum 71 nap) rendkívül fontos a virágzáshoz, ezáltal a szaporodáshoz. A természetben ez automatikus biológiai folyamat, a kultúrában ezt a kaktusztartóknak kell biztosítani. A pihenési életciklus alatt biztosítani kell fagypont fölött kb. 5 °C-ot. Néhány melegkedvelő nemzetség esetén a minimális hőmérséklet több, pl. Discocactus 20 °C, Melocactus 15 °C és kényesebb oszlopkaktuszok 12 °C. A hideghatáson túl állandóan friss levegőt, száraz környezetet és lehetőleg sok fényt kapjanak. A kaktuszokat télen ezen az alacsony hőmérsékleten ne öntözzük! A 3-4 hónap alatt veszítenek a vízkészletükből, láthatóan töppedtté, ráncossá válnak, de ezt nem kell pótolnunk, a téli meggondolatlan öntözéssel elpusztíthatjuk a kaktuszainkat. A tavaszi beindulás után óvatos öntözéseket követően helyreáll a korábbi állapot. A hőmérséklet emelkedésével szinkronban növelhetjük az öntözés mennyiségét és gyakoriságát, a nyár végétől ősz végéig ez fordítva történjen. Nedves talajú kaktuszt nem szabad teleltetni!
Fény. A kékes színű, dús tövisezettségű viaszréteggel borított bőrfelületű kaktuszok a közvetlen akár tűző napfényt is elviselik, a világoszöld színű, gyér tövisűeknek félárnyékos helyet vagy szórt fényt biztosítsunk.
Folyadék. A bőséges öntözés után a felesleges öntözővizet távolítsuk el, két öntözés között az ültetőközeget a legtöbb faj esetén hagyjuk szinte teljesen kiszáradni.
Talaj. Az ültetőközeg semleges kémhatású (pH 6,8), vagy ehhez közeli értékű legyen. A legegyszerűbb kaktusztalajt általános virágföldből és 1/3 rész finom, folyami sóderből állíthatjuk össze. Némelyik nemzetség (Gymnocalycium) talajába 5-10% érett marhatrágyát is keverhetünk, a meszes talajt kedvelők (Astrophytum) 5% mészkőport kapjanak. A kaktuszokat 2-3 évente ültessük át úgy, hogy kényelmesen elférjenek az ültetőedényben, a tövisek ne nyúljanak túl az edény peremén.
Levegő. Mindig szellőztessünk, télen óvatosan, hogy ne fázzanak meg, nyáron éjjel-nappal nyitott helyet biztosítsunk.
Szaporítás. Magról és dugványról, esetleg oltással lehetséges a szaporításuk.
Növényvédelem. Tavasszal és ősszel permetezzünk a nedvszívó paraziták ellen és a gombásodás megelőzése miatt. A gyapjas- és a pajzstetvekre figyeljünk a teleltetés alatt is.
Kiss Csaba
2012. augusztus 31.