Az év 2. hónapja nem túl egyszerű feladat a kezdő kaktuszgyűjtőknek, mert minden nap "üvegház közelben" kell tartózkodnunk. A felhők mögül előbújó nap idő előtt növekedésre késztetheti kaktuszainkat.

Sok – korán virágzó – fajon feltűnnek az első bimbók. Fűtött üvegházakban nem ritka jelenség ilyentájt már az alig várt virágzás sem. Nincs az a kaktuszkedvelő, aki ne várná ezt a csodálatos, tavaszt idéző pillanatot. Ha valamilyen okból (takarékosság) mégis késleltetni akarjuk az elindulást és a virágzást, akkor az ehhez szükséges feltételeket redukáljuk. Kevesebb fényt, alacsonyabb hőmérsékletet, még több hűvös szellőztetést produkáljunk. Ritkán, de előfordulhat, hogy a felhőmentes februári napokon túlmelegszik üvegházunk hőmérséklete. Ilyen esetben nappal erőteljesen szellőztessünk, s ha kell, árnyékoljunk is, hogy elkerüljük az üvegházhatást. Amennyiben gyorsítani akarjuk a kaktuszok indulását, “sokkoló” 60–70 °C-os gőzpermetezést, spriccelést alkalmazhatunk többször megismételve. Mindezt mértékkel tegyük, nehogy megégessük a téli pihenés alatt elvékonyodott, legyengült bőrfelületüket. Ha a tenyészcsúcs világoszöldre vált, kaktuszunk elkezdte újabb életciklusát. Ettől kezdve viszont fokozni kell a meleget, a fényt és az öntözést is meg kell kezdeni. Az egyik legelsőként és bőségesen virágzó kaktusznemzetség a Rebutia. Törpe méretük ellenére olyan hatalmas virágrengeteggel örvendeztetik meg minden évben gazdáikat, hogy ki sem látszanak a növények a virágdömping közül. Sokféle színben pompáznak, a sárga, a narancs, a vörös, a rózsaszín árnyalatain át a liláig. E palettából csak a kék hiányozhat. Egyes hibrideknek még csodálatosabb virágaik vannak. Érdekes ritkaság és szép virágú hibrid a ‘Rose of York’. Fehéres virágözönével különleges színfolt.
A törpekaktuszokkal kapcsolatban minden érdeklődőnek a figyelmébe ajánlom dr. Mészáros Zoltán – Szabó Dezső: Törpe kaktuszok c. könyvét, mely a Rebutia, Frailea, Blossfeldia, Aylostera, (ma Rebutia) Mediolobivia (ma Rebutia) nemzetségeket mutatja be. Nem az összes fajt, csak a leggyakoribbakat, de azokat hasznos tanácsokkal társítva.

Írta: Varga Zoltán

Naptárkultúra

A Gergely-naptár 2. hónapja a február, amely 28 napos (szökőévben – mint legközelebb 2016-ban – 29 napos). Az év 32–59. napjait (szökőévben 60) és a (5) 6–9 heteket foglalja magába. Az esztendő 2. hónapja és az összes közül a legrövidebb, mivel a maradék napok (28 illetve 29) jutottak erre a hónapra, és ezt a jellegzetességét a mai napig megtartotta. Háromszor azonban mégis előfordult a történelem során 30 napos február. Érdekessége a szökőnapnak, hogy nem az utolsó napra, hanem február 24-re tették, a napok közé „elrejtve” (március 1-ét megelőző 6. nap). A mai közfelfogás szerint 29-ét tartják – tévesen – szökőnapnak. A hónap elnevezése a latin Februus névből illetve a hozzá tartozó Februa ünnepből származik, melyet február 15-én tartottak. Februus, a megtisztulás római istene volt. A klasszikus szerzők szerint a hónap latin neve, a februarius a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. A két megközelítés összecseng.
A február volt az esztendő utolsó hónapja, amely korábban hiányzott a tízhónapos római évből. Az ókori Róma második uralkodója, Numa Pompilius (i.e. 715–672) utólag csatolta hozzá januárral együtt a római naptárhoz, amely így 12 hónapos lett. Február záró napja (az ókori „szilveszter”) pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Egy ideig még a március maradt az év első hónapja, azonban hamarosan a január vette át ezt a funkciót és a február követi második hónapként. A 18. századi nyelvújítók által javasolt magyar elnevezése (február vagy a régies februárius hónapnév helyett) enyheges. A régi magyar neve – amely népi kalendáriumokban szerepelt – böjt előhava, de böjtelő hava néven is említették, ősi magyar nevén pedig jégbontó. Szokásos években a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa és novembere. Szökőévben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az augusztus. A hónapnév rövidítése: febr.

Farsang hava

Február hónap a „Februa” nevű megtisztulási és engesztelő ünnepről kapta a nevét. Az ókori Rómában az év utolsó hónapja volt február. E hónap 15-én Februus, az etruszk mitológiából ismert alvilági isten tiszteletére ünnepségeket tartottak, hogy bocsánatát elnyerve az emberek a bűneiktől megtisztuljanak. A farsang – őshazája az akkori Itália –, eredetileg a régi római Saturnalia pogány ünnepekből származik. A farsangi ünnepségek, mulatságok a tél temetése és a tavasz eljövetele felett érzett öröm megnyilvánulása volt.
Tavasszal a természet újjászületik és kezdetét veheti a jólét. A bőséget dús, pazar lakomákkal, míg az újjászületést a fiatalok beavatását elősegítő szertartásokkal ünnepelték. Ezek a rítusok gyakran maskarás formában zajlottak, elriasztandó a gonosz szellemeket és biztosítva a termékenységet. A keresztény egyház kezdetben üldözte a farsangi pogány szokásokat, később mégis kénytelen volt a vidámságnak, életörömnek átengedni ezt az időszakot. Az ünnepségek csúcspontja a farsangi időszak legvége az ún. farsang farka (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd).
Ez a farsang utolsó vasárnapjától hamvazószerdáig tartó ünnepségsorozat, mely húshagyókedd éjfélig tart. Ehhez a naphoz képest számítva 40 nap múlva lesz húsvét vasárnapja. Jellemzően februárra szokott esni a leglátványosabb esemény, a  farsangi karnevál, vagyis a farsangzáró harsány, zenés, táncos, színpompás jelmezes felvonulás. A leghíresebb a Brazíliában zajló riói karnevál és az olaszországi velencei karnevál, hazánkban pedig a busójárás. Azokban az években, amikor a tavaszi nap-éj egyenlőséghez a legtávolabbi időpontokban van húsvét (április 10-25), ezek az ünnepségek március elejére esnek.
A katolikus egyház a kánai menyegzőre emlékezve ellensúlyozta a pogány rituálékat, ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották, de azzal is, hogy dologidőben erre nem is lett volna alkalom. Hazánkban, Mohács környékén a farsang utolsó vasárnapján csúf, rémisztő álarcot öltöttek az emberek és kürtszóval, kolompolással, hangos kiáltozással ijesztették el a telet, később az idegen uralom alatt, főleg, a török katonákat. Vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig (húsvét előtti 40. nap) tartó farsangi időszak elengedhetetlen velejárója az édességként asztalra kerülő finom nyalánkság, a farsangi fánk. A farsangi napokban tartották és tartják napjainkban is a disznótorokat, ekkor készítik el a húsvétra beérő sonkát is, amely a húsvét jellegzetes étele (lásd április hónapnál, 31. oldal!). A kocsonya, rétes, tyúkhúsleves, töltött káposzta és még a cibereleves is az elmaradhatatlan szezonális ételek közé tartozik.

Népi jóslás az időjárásra vonatkozóan:

A népi hagyomány szerint, ha a barnamedve gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön a fedezékéből (odvából) és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. A tudomány ezt nem igazolja.

Februári nevezetes napok közül néhány

02. Gyertyaszentelő
12. Darwin-nap
14. Valentin-nap
19. Nemzetközi férfinap
22. Szt. Péter székfoglalása
24. Szökőnap
25. (24.) Jégtörő Mátyás
28. (29.) Terminus (télzáró)

Februárban tartják négyévenként a téli olimpiai játékokat, az utóbbi időkben a nyári játékok közötti páros években.

Híres farsangról szóló költemény:

Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon. Furcsa vitézi versezet négy könyvben 1798.

A télvég kedves növénye, a hóvirág virágzási ideje általában február-március között van, a legkorábban virágzó növények közé tartozik.

Forrás:
Britannica Hungarica
Wikipédia

Írta: Kiss Csaba

A cikk írója a szerzői jogokat fenntartja!