A fajra vonatkozó ismeretek
Etimológia
A lamerei fajnév a "La Mere" név latinosított változata.
História
A Pachypodium lamerei fajt Emmanuel Drake del Castillo (1855. Párizs – 1904. Saint-Cyran-du-Jambot) spanyol botanikus írta le, és ő is helyezte a jelenlegi besorolási rendszerbe. A Kalanchoe heharensis fotoszintézisét tanulmányozta Madagaszkár déli élőhelyén – melyet szintén ő írt le – eközben találta a P. lamerei-t, amely szintén itt él.
Morfológia
A Madagaszkár déli és nyugati részéről származó palackmeténg erős testalkatú, faszerű, évelő pozsgásnövény, de törzse nem ágazik el, hanem az első virágzás után ágakat képez. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy oldalhajtásokat hoz. A fényes, élénkzöld vagy sötétzöld levelei a megvastagodott, erősen tövises szárán ülnek. A bőrszerű levelek kifejlett korban 20 (40) cm hosszúak, 3 (10) cm szélesek, szinte vízszintesen elállnak a törzstől és pálma jellegű levélüstököt képeznek a növény hajtáscsúcsai körül. A törzs egész felületén, a tövisszemölcsön hármasával képződő erős, egyenes tövisei szürkék, hosszúak és hegyesek. Kultúrában tartva kifejlett korában 2 m magas is lehet, eredeti élőhelyén a 6 m magasságot és a 2 m körátmérőt is elérheti. Csak idős korban, kellő nagyság elérése után válik ivaréretté, ezért kultúrában vagy szobai körülmények között igen ritkán, és csak nagyon meleg nyarakon virágzik. A levelek tövében fejlődő tölcsér (trombita) alakú, nagy, krémfehér színű, sárga torkú, illatos virágai tavasszal és nyáron nyílnak. Mint a nemzetség többi faja, ez is száraz termést érlel.
Élőhelye és elterjedési területe: Madagaszkár szigetének déli és nyugati része.
Gondozás
Meleg, világos, napfényes (de nem tűző napos), közepesen párás és huzatmentes helyet igényel. Kedvelt szobanövény, mivel a mi szobai körülményeinket is jól elviseli. Fontos, hogy mindig meleg helyen tartsuk, és ne öntözzük túl bőségesen, valamint ügyeljünk arra, hogy a nedvesség a gyökerek környezetéből könnyen eltávozzon. Tenyészidőben, ha az alsó levelei ereszkedni, lanyhulni, száradni kezdenek, gyors folyadékpótlásra van szükségük, ha sárgulnak is, akkor tápoldatozzunk. Langymeleg esővízzel vagy állott csapvízzel öntözzünk. Néha nem árt, ha a talaj kissé kiszárad, elkerülendő a túlöntözést, de a hosszabb szárazságot sem kedveli. Ha levelei intenzíven hullanak, akkor ne öntözzük. Előfordulhat, hogy túlöntözés vagy sok tápoldatozás miatt a növény törzse lehajlik, ebben az esetben menthetetlenül elpusztul. Télen is mérsékelten meleg (15 °C), vagy alacsonyabb szobahőmérsékleten (20 °C) tartsuk.
A palackmeténg nem igényel különösebb nyugalmi állapotot, bár kedvezőbb, ha bizonyos időszakot nyugalomban tölt, melyben az alsó levelek nagy részét ledobja, és csak a hajtáscsúcs közelében fejlődik tovább. A levelek ledobása az alsó traktusban bárhol megtörténhet, nem feltétlen a legalsótól válik meg, hanem rendszertelenül. A teljes alsó lombcsere fél évig is eltarthat. Tavasszal kell átültetni, ha az ültetőedényt kinőtte. Ültetőközegnek laza szerkezetű, humuszban gazdag, homokkal kevert virágföldet használjunk. Nyáron 2 hetente kaktusztápot is adhatunk az öntözővízhez. Ha megfeketednek a levelei, akkor a talajhőmérséklet túl alacsony, vagy túl sok öntözővizet kapott. A hideg aljzat ellen parafa vagy hungarocell alátéttel lehet védekezni. Nem könnyű szaporítani, de kellő tapasztalattal nagy türelem mellett magvetéssel, vagy a törzs tövén fejlődő sarjakból új egyedeket nevelhetünk. Aránylag gyorsan növő pozsgás, gondos ápolás mellett 10 év alatt elérheti az 1,2 m-t, és virágokat is hozhat. Idővel akár embermagasságúra is megnőhet, és hosszú életű lehet. Terry Hewitt szerint tartásuk nem könnyű, mivel fagyérzékenyek, napfénykedvelők és igen hajlamosak a rothadásra. A nemzetség ritka vagy lassú növekedésű fajait előszeretettel oltják P. lamerei alanyra. Tejnedve mérgező, tövisei sérülést okozhatnak. Betegségek és kórokozók ritkán támadják meg.
Szinonimák
P. ramosum
P. menabeum
P. champenoisianum
Érdekességek
1.
A tartásával kapcsolatos saját tapasztalatomat írom le. Télen is öntözöm, de csak mérsékelten. 20–24 °C-on fűtött ablakpárkányon tartom, és hőmérővel vigyázok arra, hogy 15 °C alá ne süllyedjen a mikroklímája. Ha az alsó levelei lógni, fonnyadni, sárgulni vagy száradni kezdenek (ezeket hamar ledobja), akkor öntözöm télen-nyáron, tápoldatot eddig nem adtam. Egyszer ültettem át, a gyökereket nem vágtam vissza. A szabadban is próbálkoztam tartani, de leégett a levele, a szél kicsipkézte, felborította. Betegségek és kórokozók nem támadták meg, ezért nem is permeteztem még. Jelenleg 15x15-ös műanyag ültetőedényben él, idei átültetés előtt áll. Úgy tűnik, hogy a viszonylag (a méretéhez képest) kicsi edényben jól érzi magát. Ilyen gondozás mellett kb. 6 év alatt a magassága 10 cm-ről 90 cm-re nőtt, 7 cm vastag a törzse és a levélüstök kb. 15–20 cm-en borítja a törzs csúcsát. Forgatni kell, mert a törzs maradandóan elhajlik, elgörbül és ez nem esztétikus. Nem sarjadt, nem is virágzott, de ez szobai tartás mellett nem is várható. Így is mutatós, gyönyörű növény. Van egy 110 cm-es is, de azt "készen" kaptam - ez vékonyabb és ide-oda görbült. Ebből tudom, hogy forgatni kell, ehhez a mindig a fény felé forduló felső levélállást figyelem. Vigyázat: ne álljon szellőztetéskor sem huzatban, és ne boríthassuk fel!
2.
A szár csak a hajtáscsúcs legvégén, a levél színével megegyező zöld, lejjebb hamvas-ezüstös-barnás színezetet kap, ahol a zöld szárszín egyre kevésbé látszik. Megfigyelhető, hogy ez az elszíneződés az évenkénti vegetációs időszakokat (korát) jelzi.
3.
A tövisszemölcsökből 3 db tövis és 1 db levél fejlődik. A tövisek a szár felületéhez képest kb. 45 fokban, szabályosan állnak, 1 kisebb felül (ez ritkán hiányozhat), 2 nagyobb oldalt, és a felsővel szemben alul a levél. A tövisszemölcsök egyenletes eloszlásban, meredek kettős spirálban helyezkednek el a száron. A tövisek a középtájékon a legfejlettebbek, alul kisebbek, felül meg "éretlenek" (hajlékonyak, zöldek).
4.
A levelek fonákja világosabb zöld, mint a színe és a tollszerű erezete is jobban látható alulról. A levelek fiatalon világoszöld, puha kis hegyben végződnek, melyek később megbarnulnak, de nem keményednek meg (nem szúr).
5.
A Palacknövények egy része pozsgás életmódú, így pl. a Pachypodium-ok is olyan fásodó, fásszárú növények, melyek szárának, törzsének sejtjei szabadon és szénhidrátokhoz kötötten vizet raktároznak folyadékháztartásuk egyenletes biztosításához.
6.
A meténg-félék – Apocyanaceae – családjába tartozó, a Pachypodium-okkal rokon *Adenium, leveles törzsszukkulens fajokat magába foglaló kis-ázsiai és kelet-afrikai nemzetség.
7.
A növény eredeti, pontos megnevezése: Pachypodium lamerei. Minden más szóalak pontatlan, hibás vagy téves megjelölés.
Felhasznált irodalom
Christopher Brickell (2001): Dísznövény enciklopédia. Urbis Könyvkiadó, Budapest.
Edgar & Brian Lamb (1979): Kakteen und andere Sukkulenten in Heim und Wildnis. J. Neumann–Neudamm KG, D 3508 Melsungen
Elisabeth Manke (2005): Kaktuszok és más pozsgások. M-érték Kiadó, Budapest
Pappné dr. Tarányi Zita (2001): Kaktuszok és pozsgások ápolása. Kheirón ’97 Kft.
J. Ríha - R. Subik (1981): Bunte Welt der Kakteen und anderer Succulenten. Artia
Hewitt, Terry (2000): Kaktuszok és pozsgások. Panemex Kft. És Grafo Kft. Budapest.
Vermeulen, Nico (2002): Szobanövények enciklopédiája. Gabo Könyvkiadó.
Írta: Kiss Csaba