Életünk minden egyes szakaszát átjárja a kíváncsiság és az új lehetőségek keresése, kipróbálása. Nem az a fontos, hogy kisebbet, gyorsabbat, nehezebbet, vagy akár veszélyesebbet akarunk, a lényeg a megszokások megváltoztatása, mely a múló idő egyik izgalmas mellékhatása.
Nevezzük bárhogy, ezek a változások, fejlesztések,„kikacsintások” természetesen a fotózásra is igazak. Az a szerencsénk, hogy egy-egy új módszer kipróbálásához nem feltétlenül kell eldobni a régi eszközeinket, munkamódszerünket, így bátran ajánlom mindenkinek valamelyik rétegműfaj párhuzamos kipróbálását, hogy bővíthesse a repertoárját.
Rétegműfajba sorolom a kevésbé elterjedt technikákat, amikhez speciális eszközök szükségesek. Többek között: infrafotó, UV-fotó, anaglif fotó, sztereókép készítése, kisbolygó-, vagy tükörgömbfotózás, szuper makró, csillagászati-, panoráma-, halszem-, HDR-fotó, PS manipulációk (Out of Bounds).
A következő sorokban a time-lapse, GIF vagy egyszerűbben a mozgóképkészítéssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg. A művelet tömör lényege, hogy az adott növény hosszas virágnyílásából egy gyorsított, 20-40 másodperces videót készítsünk.
Fontos előre leszögeznem, hogy ez a fotózási ág roppantul időigényes és rengeteg buktatót tartogat, de pont ezért különleges ritkaság és nagyon látványos is. 
A legfontosabb kelléke a műfajnak egy masszív állvány. Természetesen minden hozzávaló kiváltható valamivel, amikhez tippeket is adok, de a megfelelő szögek, magasságok beállítása és azok folyamatos és stabil megtartása állvánnyal lehetséges igazán.
Alternatíva: Ha szerencsénk van, és tudunk szemből fotózni, akkor letehetjük a fényképezőt az asztalra, néhány könyvre, vagy bármilyen fix felületre. Nem ajánlom, de kényszermegoldás lehet a kézből való fotózás fentről, de ezt csak rutinosaknak és nagyon gyorsan nyíló növény esetében ajánlom 5–10 képkocka erejéig, mivel a levetített képek közötti akár 1 mm-es eltérés is nagyon szembetűnő, tehát ugráló végeredményt kapunk. (Lásd ide kattintva.)
A másik fontos alapja a GIF készítésnek az időzítő, vagy intervalométer. Az eszköznek az a feladata, hogy az előre beállított értékek alapján készítsen felvételeket a növényről. Pl. 35 mp-ként.
Vigyázat! Az időzítők nem kompatibilisek minden fényképezővel. Nézzünk utána, hogy melyik típusokat ismeri fel a gépünk!
Alternatíva: Léteznek már mobilalkalmazások is, amikkel vezérelni lehet a fényképezőnk beállításait, így az időzítést is.
Valószínűleg sokkal olcsóbb, mint egy fizikai időzítő, de mivel nem használok szoftvert, nem tudok beszélni az esetleges buktatóiról. Kényszermegoldás lehet a manuális exponálás, ami azt jelenti, hogy 1 percenként a géphez kell sétálnunk és lenyomni a gombot. (Kb. 8 éve így készítettem az első mozgóképeimet.)
Ahogy a mondás tartja „Az idő(zítő) pénz”. Mindenki eldöntheti, hogy megveszi a képen látható eszközt 15.000 Ft-ért, letölti a szoftvert lényegesen olcsóbban, netán ingyen, vagy rászánja a teljes napját egy alkotásra. Mind a három verzió működőképes.
Ahogy a fentiekben említettem nagyon időigényes műveletről van szó. Ha nem is ülünk a gép mellett, attól az még dolgozik, vagyis merül. Gyakran előfordul, hogy akár 700 felvétel is készül, ha 5–8 órán át tart egy nyílás. Régebben hálózati kábelről is tudtam használni a gépem, az új készülék viszont csak akkumulátorral működik. Akinek van lehetősége egy ún. markolat (portré-markolat vagy vertical grip) beszerzésére és csatlakoztatására, +2, vagy akár +3 akkumulátorhelyet is nyerhet, ezzel hosszabb üzemidőt biztosítva.
Alternatíva az akkumulátoros gépekhez egy másodlagos energiaforrás, mivel a gyári portémarkolatok akár 80.000 Ft-ba is kerülhetnek. Amíg az egyik telep a gépben van, a másikat tölthetjük, lemerüléskor pedig a lehető legkisebb elmozdulással igyekezzünk cserélni. Sajnos, a bemozdulás látszódni fog, szerencsétlenebb esetben a nyílás tempója is begyorsul egy pillanatra (mivel a csere miatt kimarad 2–3, vagy akár több filmkocka is).
A növényeket érdemes izolálva, kiemelve fotózni, akár egy kiépített mini stúdióban. Fontosak a közel állandó (esetleg mérsékelten változó) fényviszonyok, mivel sötétedésig is eltarthat egy nyílás, továbbá egy homogén (pl. fekete) háttér és akár a cserép elrejtése, vagy besüllyesztése.
Saját tapasztalat, hogy érdemesebb a teljesen kinyílt virág záródását fotózni. Az egyik oka ennek, hogy többnyire gyorsabb a záródási folyamat, mint a nyílás, így kevésbé merül a gép. A második, de sokkal fontosabb ok, hogy a végeredményhez abszolút pontosan be tudjuk állítani az élességet és a kompozíciót. Nyíláskor sajnos megeshet az, hogy a virág egyszerűen kivándorol a fényképező keresőjéből, vagy a beállított élességi tartományból. Nem kellemes élmény, mikor az egész napi munkánknak az a vége, hogy a lényeg már nem látszik a képernyőn.
További baki lehetőségek, hogy a növény egyszerűen nem nyílik ki, vagyis ismerni kell a nyílás biológiai ismérveit. Megeshet, hogy a vonuló felhők miatt hol sötétek, hol pedig túl világosak az egymást váltó képkockák. Arra is volt példa, hogy belebotlottam az állványba és elmozdult, vagy a sokadik ellenőrzéskor egyszerűen a szobából kilépve reflexből lekapcsoltam a világítást és onnantól teljesen sötét lett a felvétel. Zavaró, de mégis valahol kellemesebb baki, ha a növényre rászáll, vagy rámászik valami.
A felvételeimen pl. hangya, pók, lepke és darázs is megfordult már, tehát viszonylag nagy arányban találkozhatunk vendégszereplőkkel a filmünkben.
Ha a képek a hosszú órák után elkészültek, akkor tegyük őket egy videószerkesztő programba. Ez a legkezdetlegesebbtől egészen a legfejlettebbig bármi lehet, nincs jelentősége, hisz csupán alapműveletekre van szükség. A nyers képeket egyszerűen egymás mögé soroljuk, majd exportáljuk videóformátummá. (gif, mp4, stb.) A kész videófájl tetszőlegesen effektezhető, gyorsítható, vagy lassítható, de ezzel a lehetőséggel nem szoktam élni. Az első videóimhoz háttérzenét is kapcsoltam, de mivel egy videó többnyire 5–10 másodperc, a későbbiekben nem láttam fontosnak a zenei aláfestést.
A folyamatosan készülő gyorsított kissfilmek a VIDEÓK menüpontban tekinthetők meg. Sok sikert kívánok!
Írta: Kiss Ármin
Fotók: Kiss Ármin
2017. november
A cikk írója a szerzői jogokat fenntartja!