Ikon Mozaik

  • Közreműködők:



    Ének, vokál: Pettenkoffer Zsófia
    Gitárok: Jankai Valentin
    Billentyűk: Csom Szilárd
    Gitárszólók: Inotai Péter, Jónás Tamás, Jack Rose


    A képanyagban közreműködött:

    Akusztikus gitár: Szabó Krisztián
    Hárfa:
    Ramocsa Lili, Kiss Ármin
    Szólógitár:
    Földi Gergő, Gyenes Attila, Zsámboki Balázs
    Dobok, akusztikus gitár, szintetizátor, trackball, zongora: Kiss Ármin

    Mi csak a saját tehenünk tejét isszuk reggelenként!: Bud Spencer (az olasz Bujtor István)


  • Dalszöveg:



    2:17
    The separate ways
    Universe's seed
    The nonary and call me fusion
    And a 4 for four

    The fifteen fairies
    Follows shuffle
    I found the final tessellation
    Separate ways again

    * * *

    4:48
    Maradj most csendben
    Ez így lesz rendben
    Kérlek, csak ezt fogadd még el!

    Szemem sem rebbent
    Esküm se' szegtem
    Kérlek csak fogadd el és engedj végre el!

    * * *

    9:30
    Nincsen több kényszer és álszokás
    Még sincsen érzelmi változás

  • Háttértörténet:



    2013. augusztusában kezdtem neki, az akkor még Külön utakon munkacímmel induló nótának, és ahogy az évszám is mutatja, ez a tétel nem nagyon akart összeállni. A stúdióban fel is adtuk a munkát vele és pihentettük. Rengeteg elemét eldobtam, jobb esetben másik nótáimba (pl. az Egyetlen virágba) mentettem át.

    Úgy döntöttem, hogy a kreatív évek alatt felhalmozódott 1 perces, "Örkényi" ötleteket, vagy a korábbi nótákból kimaradt mondanivalót ebbe az opus-ba fogom beépíteni. Ez a munkamódszer ihlette a Mozaik elnevezést és az első verssszak szövegét, ahol az egyes tételek "munkacímét" soroltam fel angolul.

    Nagy kihívást jelentett a hangnemek, a hangulatok, az ütemmutatók és a tempóváltások összefésülése, ráadásul a Mozaik mérete miatt (16 perc) kötelezőnek éreztem az ének jelenlétét, amihez mondanivalót is ki kellett találnom. (Pl. a 144 bpm-ről a 150-re, majd onnan 132-re zuhanást, sok idő volt kitalálni, hogy ne legyen mesterkélt és nagyon feltűnő. Remélem sikerült :D )

    Az első részben található virágnyílások megtalálhatóak a VIDEÓK menü alatt többedmagukkal. Egyetlen "hipnotikus" virágtánc elkészítése egy teljes napnyi fotózás eredménye.

    Összegezve ez egy grandiózus kirakós lett, amit csak apró darabonként mertem a hallgatók elé tárni, hisz szerintem csak a legelvakultabb zeneőrültek képesek több, mint negyed órán át "odafigyelős" zenét hallgatni.
    Tripla köszönet és gratuláció, ha Te ezt úgy tetted meg, hogy eddig nem érezted magad annak. Azzal hogy megtetted és ezt a történetet is elolvastad, (dobverőkkel, 9/8-ban) zeneőrült-lovaggá ütlek! :D

     

  • Werk:


      

Megtekitnve 1278 alkalommal Utoljára módosítva: hétfő, 19 február 2018 17:37

Ajánló

 

   Mindig nehéz feladat az egyik érzékszervüknek szánt ingert egy másikkal bemutatni, és ennek alapján kedvet csinálni hozzá, de megpróbálom a lehetetlent, hogy ráérezhessenek a Hallhatatlan hangok ízére.
A zenei szoftverek olyan technikai szintre emelkedtek, hogy segítségükkel – a kb. 2002 óta folyamatosan lejegyzetelt és számítógépre felvitt témáim sokaságából – zenei albumot alkothattam, kizárólag dobos képzettséggel. A tervem nem az volt, hogy egy klasszikus „dobos szólóalbumot” írjak, ahol a páratlan ritmusképletek és hosszú, technikai tudást reprezentáló dobszólók kerülnek előtérbe. Sőt!
Dallamorientált, könnyen befogadható, elektromosgitár központú zene komponálása volt az irányvonal, ahol a saját hangszerem a dob, csak a szokásos zenei kíséret szerepében a megfelelő módon háttérbe szorul. Így is történt.

   A CD-n 11, 79:34 perc időtartamú saját szerzemény hallható, melyek közül hét instrumentális, négyben (2, 4, 5, 9) pedig énekesek is közreműködtek. A stílusa?
Nehéz kategorizálni. Középpontban az elektromos gitár áll, mely a 60-as évek gitárzenéjétől (Shadows, Ventures stb.) a népzenén át, a mai modern, nyolchúros (djent-es) ritmizálásig szinte minden műfajt átfog. A könnyűzenei alap instrumentumok mellé (gitárok, basszusgitár, dobok) szintetizátor is társult. Hallhatjuk lágy zongoraszóként és technóként is megszólalni a billentyűket, de a hárfa és marimba hangzás is gyakran előfordul, ami még inkább tágítja, az amúgy sem kevés zenei műfaj érintését.
   A számok felépítése elsőre talán szokatlan, ugyanis nem követi a hagyományos ”versszak-refrén-versszak-refrén-refrén” szerkezetet. A művek hossza sem tradicionális. A rádióbarát, kb. 3 perc helyett az is előfordul, hogy 16 perc fölé kúszik egy 6 tételes opus időtartama (9. felvétel).
Akinek ezek új dolgok, annak lassan kell érlelni, ízlelgetni a lemez anyagát.
   Fontos még megjegyeznem, hogy az ötleteimet képzett zenészek, valódi hangszereken játszották fel, sőt, sajátos hangszertechnikájú szólóikkal is színesítették, ízesítették a felvételeket! A közreműködők listája az oldal tetején lévő számcímekre kattintva érhetők el.

 

   Zárszóként a fentiek alapján ki merem jelenteni, hogy aki eleinte türelmesen és figyelmesen végighallgatja a CD-t, talál majd benne számára kedves pillanatokat, csemegéket. Ha mégis elfáradna a HALLHATATLAN HANGOK hallgatásában, a JÁTSZÓTÁRS-ban biztos felüdülést fog nyerni.
Köszönöm, hogy annyira érdekelte az alkotásom, hogy eljutott ezekig a sorokig, ill. hogy vásárlásával támogatta is azt!

Kiss Ármin

 

front 300 label k back 300 jatszotars


 A CD a Játszótárs című könyv mellékleteként kapható a Libri és Líra boltokban!